Don't Let Me Go Just Yet - V. fejezet

Hali!:)

Itt az új fejezet. Én nagyon élveztem, bár kicsit elszámoltam magam, és amit erre a fejezetre ígértem Delenát, azt csak a következőben kapjátok meg, sajnálom. Ebbe is van egy kicsi Delena, ne mondom, de nem az, amiről én beszéltem. Emellett megpróbálok minden fejezetbe legalább egy kicsi Klaroline-t csempészni, mág úgy is, amíg Caroline "egyedül" van Mystic Fallba, mivel azért mégis csak ők a fő két karakter. AZt megígérhetem, hogy nem sokáig fognak már ilyen messze lenni egymástól:)

Jó szórakozást a fejezethez, és lécci írjatok komit, miután elolvastátok, sokat jelentene nekem:)

Don't Let Me Go Just Yet - V. fejezet

 - Menj arrébb!

 - Nem, meg tudom csinálni.

 - Caroline, lépj arrébb – mondta Matt, miközben próbáld komoly arcot vágni, de látszott rajta, hogy majd kipukkad, annyira fel akart nevetni. Bár az elismerés járt neki, mert kibírta, hogy ne tegye meg. – Még annál jobban elrontod, mint amennyire eddig sikerült – motyogta az orra alá, ahogy próbált a tűzhely mellől elmozdítani, én viszont kitartóan álltam egyhelyben, és próbáltam nem beigazolni Matt állítását. – Ami hidd el, csodának számít. Hogy élted eddig túl, ilyen főzőtudással? Oké, komolyan menj arrébb! – jelentette ki, és nem törődve azzal, hogy a válasz egyértelműen nemleges lett volna, megragadott a derekamnál fogva, és arrébb tolt, majd a helyemre lépett, és elkezdte kijavítani azt, amit én elszúrtam – elméletileg.

 - Hidd el, mindig is meg tudtam oldani a kaját – mondtam, mire Mattnek magasra szökött a szemöldöke, ahogy rám nézett. – Oké, rendeltem általában. Most boldog van? – fintorogtam rá egyet, ő pedig visszafordította a figyelmét a serpenyőben sülő csirkemell filére. – Ebben most éppen mit rontottam el? – kérdeztem kíváncsian, mert nekem nem úgy tűnt, mintha valami nagy baj lett volna vele.

 - Ez lett volna a harmadik szelet, amit elégetsz. Ezt már nem nézhettem tétlenül, ennyi pazarlás elég volt erre a napra – Matt rám sem nézett, miközben ezt mondta, átfordította a hússzeletet a másik felére. – Valószínűleg anyukád sem örülne neki, ha megégett kajával várnád itthon. Bármennyire régen is látott, az még neki sem menne le.

Kidugtam rá a nyelvemet, majd arrébb tettem néhány tálat a pulton, és egy nagyobb lendülettel felültem rá.

 - Tudod, csak meg kellett volna mondanod, hogy mit csináljak, és megcsináltam volna – vontam meg a vállamat durcásan.

 - Azt próbáltam az előző kettőnél, mert azt hittem, hogy valami csoda folytán javult a főzéshez való érzéked. Tévedtem.

 - Azért annyira rossz nem vagyok – próbáltam ellenkezni, de Matt csak megrázta a fejét, és ahogy újabbat fordított a húson, láttam, hogy a szája sarkában vigyorog.

 - Ebbe inkább bele se kezdjünk.

 - Benne vagyok – bólintottam egyetértően. Aznapra már eleget voltam én a téma. Alig fél órával ezelöttig Mattet avattam be a terhesség részleteibe, utána pedig próbált segíteni kitalálni a legjobb megoldást arra, hogy hogyan lehetne elmondani Niknek, annak ellenére is, hogy szerinte az lenne a legegyszerűbb, és valószínűleg a legkönnyebb is, hogy ha egyszerűen csak kibökném. Ha rázúdítanám, mint egy cunamit, aztán meg próbálnám a roncsokat megmenteni. Nem meglepő módon nem jött be az ötlete.

 - Most, hogy az egész délutánt azzal töltöttük, hogy az én katasztrofális szerelmi életemről beszéltünk, és már a főzőtudományomat is kizsigereltük, át is térhetünk rád – tettem keresztbe a lábamat, és ahogy kérdőn rám nézett, tündérien elmosolyodtam.

 - Mégis mire gondolsz?

 - Valerie.

Nem is kellett többet mondanom. Rögtön rájött, hogy miről beszélek. Egy pillanatra mozdulatlanná vált, és mozdult, majd gyorsan megrázta a fejét, hogy még a lány gondolatát is kiűzze belőle, és úgy folytatta munkáját, mintha semmit sem jelentett volna neki ezt a név, vagy az a személy, akihez a név tartozott. Pedig ez volt a legnagyobb hazugság. Matt azóta bele volt zúgva Valerie-be, amióta a lány Mystic Fallsba költözött a szüleivel, még az általános iskola hetedig osztályában. Matt első látásra beleszeretett, de amikor arról volt szó, hogy meg kellett volna szólítani, egyszerűen egy hang sem jött ki a torkán. Lefagyott. Valerie pedig – talán ezért, talán nem – észre sem vette Mattet. Persze Matt rengetegszer mondta, hogy túlvan rajta, és ahogy idősebbek lettünk, néhányszor járt is más lányokkal, de mindegyiknek ugyanaz lett a vége – szakított velük, mert nem lett volna tisztességes rájuk nézve, hogy a pasijuk egy másik lányba szerelmes. Aztán úgy egy fél éve Valerie-nek mintha hirtelen kinyíltak volna a szemei, és lassan elkezdtek Mattel beszélgetni.

 - Mi van vele?

 - Nem, nem fogod ezt eljátszani! – emeltem fel a kezemet, és megráztam a fejemet. – Mindig ezt csinálod. Gyerünk már! Éppen az előbb beszéltük ki a terhességemet és a tökéletes katasztrófa felé tartó kapcsolatomat, amiről a pasim még csak nem is tud, szóval most te jössz. Hogy állsz Valerie-vel? Amikor a legutóbb beszéltünk, azt mondtad, hogy végre beszéltek valamennyit. Azóta történt valami? Közelebb kerültetek egymáshoz? Újra felvette a „nem is ismerlek” arcát, és újra nem beszél veled? Gyerünk, Matt, információkat akarok!

 - Addig nem fogsz békén hagyni, amíg el nem mondom, igaz? – sóhajtott fel Matt egy rövid hallgatás után, én pedig felnevetve megráztam a fejemet. – Néha elviselhetetlen vagy, ugye tudsz róla?

 - Büszkén vállalom – vigyorodtam el, ő pedig megforgatta a szemét. De sikerült elérnem, hogy beszéljen, mert egy újabb rövid csend után megszólalt.

 - Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy állunk most – rázta meg a fejét, és amikor felnézett rám, és meglátta a kérdő arckifejezésemet, felsóhajtott, és megmagyarázta. – Látszik rajta, hogy jól érzi magát velem, de akárhányszor úgy tűnik, hogy lehetne akár több is, mindig mond vagy tesz valamit, amivel azonnal lerombolja ezt.

 - Sosem értettem, mit eszel benne – jegyeztem meg, de mielőtt még folytathattam volna a mondat másik felét, közbevágott.

 - Ne kezd el megint, Caroline, oké? Nem akarom…

 - … de túl régóta vagy szerelmes ebbe a csajba ahhoz, hogy most elbukj, szóval segíteni fogok – vágtam közbe, mire meglepetten nézett rám. Igen, lehet, hogy nem kedveltem a csajt, de csak azért, mert teljesen átnézett Matten, de ha egy szemernyi esély is volt arra, hogy összejöjjenek, akkor ez egyáltalán nem érdekelt.

 - És hogy fogod ezt csinálni? – kérdezte, miközben kivette a serpenyőből az utolsó szelet húst is. Ebben a pillanatban hangzott fel a bejárati ajtóba tolódó kulcs zaja, majd fordult a zár, és hallottam, ahogy anyu becsukja maga mögött az ajtót.

 - Fogalmam sincs még, de megoldom valahogy – mondtam leugorva a pultról, és kisiettem az előtérbe anyához.

…

 - Szóval, hogy is tervezed akkor ezt? – kérdezte vigyorogva Elena. A Grill egyik bokszában ültünk, és éppen az előbb meséltem el neki, hogy mit ígértem Mattnek – aki éppen a pult mögött állt, és miközben dolgozott, Valerie-t szórakoztatta.

 - Még nem tudom – ráztam meg a fejemet, és ahogy odanéztem, Valerie éppen hangosan felnevetett valamin, amit Matt mondott. Messze voltunk tőlük, de még így is lehetett látni, Matt mennyi érzelemmel nézte a lány levetését. – Valamit nagyon gyorsan ki kell találnom – nyögtem fel, és a visszafordultam Elenához.

 - Sok sikert hozzá.

Egy darabig egyikünk sem szólalt meg, én pedig egész végig sokatmondó nézéssel figyeltem. Vártam, hogy mondjon valamit az előző estéről, mert majd meghaltam a kíváncsiságtól, hogy mit mondott végül Damon Elenának.

 - Mi van? – kérdezte értetlenül Elena egy idő után.

 - Had ne kelljen rákérdeznem.

 - Nem volt semmi különös – vonta meg a vállát, miközben beletúrt a hajába, de képtelen volt visszafojtani a mosolyát, végül megforgatta a szemét, és beadta a derekát. – Nagyon édes volt. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, amiket mondott, nem gondolta komolyan, és hogy nem akar elveszíteni.

 - De? – kérdeztem, mert egyértelmű volt, hogy ott volt egy kimondatlan „de” a mondat végén, és nem értettem, hogy ha éppen most békültek ki, és minden rendben volt, akkor mit kereshet ott.

 - Nincs semmi de – rázta meg a fejét, de egyáltalán nem volt meggyőző.

 - Elena!

 - Furán viselkedik – sóhajtott fel Elena. – Folyamatosan bámul, amikor azt hiszi, hogy nem látom, és… nem tudom máshogy megmagyarázni, csak hogy furcsán viselkedik. És fogalmam sincs, hogy mégis miért.

 - Kérlek mond, hogy nem attól tartasz, hogy azért viselkedik furcsán, mert rájött, hogy hibát követett el azzal, hogy bocsánatot kért – nyögtem fel, de válaszolnia sem kellett, láttam az arcán, hogy pont ettől tartott. Már éppen nyitottam volna a számat, hogy megnyugtassam, de megelőzött.

 - Mintha te nem azért nem mondtad volna el még Niknek, hogy terhes vagy, mert félsz, hogy ezzel szakítani fog veled!

 - Tusé – haraptam bele az alsó ajkamba.

 - Uramisten, Caroline, sajnálom – szabadkozott rögtön Elena, én viszont megráztam a fejemet.

 - Igazad van – sóhajtottam fel. – Ha őszinte vagyok magammal, akkor azért jöttem ide, hogy pár napra elfelejthessem ezt az egész terhesség dolgot, hogy még néhány napig tettethessem azt, hogy nem valóság. De az, és ehhez hozzá kell szoknom – mondtam, miközben odanéztem a pult felé, hogy megnézzem, éppen mi történik. Valerie éppen akkor állt fel a pulttól, és a mosdók felé indult. Hirtelen elfogott a vágy, hogy egy teljes üveg tequilát lehajtsak, de végül csak egy nyögés kíséretében ezt mondtam. – Kávéra van szükségem.

 - De a terhe…

 - Majd koffeinmenteset kérek! – vágtam közbe Elena szavába, és odamentem a pulthoz.

 - Egy koffeinmentes kávét kérhetek, Matt? – kérdeztem a pulthoz érve, Matt pedig bólintott.

 - Máris adom.

Miközben Matt odalépett a kávéfőző géphez, láttam, hogy Valerie kilépett a mosdók folyosójáról, és ahogy ide nézett, megtorpant. Az arca azonnal átváltozott, amikor meglátta, hogy ott állok a pultnál, és az, amit látszott rajta… féltékenység volt? Bingó! Vagyis Mattnek igaza volt abban, hogy lehet köztük valami. Valerie-nek is tetszett Matt, és nem örült neki, hogy valaki más „ólálkodott” a kiszemeltje körül. Még ha az az egyik legjobb barátja volt is.

Abban a pillanatban tudtam, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy előre mozdítsam ezt a dolgot. Megvártam, amíg Matt letette elém a kávét, és a szemem sarkából ismét Valerie-re pillantottam. Még mindig ugyanott állt, a zöld szörnyeteg társaságában.

 - Úgy meg fogom én ezt bánni – motyogtam magamnak, és Matt nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, mit mondtam, én viszont megakadályoztam azzal, hogy megragadtam az arcát, és az enyémhez vontam. Láttam rajta a döbbenetet és az értetlenséget. El sem tudta képzelni, hogy miért akarnám megcsókolni. Mivel akárki kívülről nézte, egyértelműen úgy tűnhetett, mintha éppen megcsókolnám a srácot. Azonban amikor az arcunk néhány milliméterre volt csak az enyémtől, végül nem a szájára, hanem az állára adtam egy hosszú puszit.

Amikor elhúzódtam tőle, a döbbent csak még jobban elhatalmasodott Matt arcán, én pedig elvigyorodtam, és újra Valerie-ra néztem. Majd felrobbant a csaj. Tökéletes. Pontosan ezt a reakciót akartam elérni. Az nem számít, hogy így most mindenki még jobban meg lesz róla győződve, hogy egész eddig igazuk volt, és Mattel egymásnak vagyunk teremtve.

 - Elég féltékenynek tűnik nekem – suttogtam oda neki, és egy kacsintással megfogtam a kávé csészét, megfordultam, és visszamentem Elenához.

 - Az előtt, vagy az után tervezed elmondani Niknek, hogy megcsókoltad Mattet, hogy közölted vele, hogy terhes vagy? – kérdezte felvont szemöldökkel, miután leülten, én pedig felnevettem, és megráztam a fejem.

 - Nem csókoltam meg.

 - Pedig nagyon úgy tűnt.

 - Pont ez volt a célom – mondtam elégedetten, és amikor Elena kérdő tekintetével találkozott az enyém, gyorsan megmagyaráztam. – Csak az állára adtam egy puszit. Semmi több nem volt. Habár… - néztem oda a pulthoz, ahol Valerie dühösen magyarázott valamit Mattnek, aki szóhoz sem jutott. Aztán egy hirtelen mozdulattal a lány sarkon fordult, és határozott léptekkel az ajtó felé indult, azonban Matt ezt nem hagyta, és egy pillanatnyi döbbenet után utána szalad. Az ajtó előtt néhány méterrel érte utol, megragadta a karját, maga felé fordította, és minden hezitálás nélkül megcsókolta. Legalább a vendégek fele tapsolt vagy füttyögött, én pedig elégedetten fordultam vissza Elena felé. – Végre!

…

 - Szóval biztos, hogy nem kell megvernem? – kérdezett vissza Nik többedszerre, én pedig felnevettem.

 - Nem. Csak az álla volt – válaszoltam, és a hátamra fordultam az ágyon. – De látnod kellett volna a csaj arcát. Már akkor teljesen féltékeny volt, amikor még csak beszéltem Mattel, de miután azt hitte, hogy megcsókoltam, majd szétrobbant a dühtől.

 - Sajnálom, hogy lemaradtam a műsorról. Szívesen megnéztem volna… - mondta, majd egy pillanatnyi szünet után tettetett felháborodással még azt mondta. – Szólhattál volna, hogy erre készülsz. Megnéztem volna. Képzeld csak el – mit szólt volna mindenki, ha ezt a jelenetet a barátod szeme láttára csinálod.

Felnevettem a gondolatra.

 - Mindenki előtt kellett volna elhupálnom ezt a Mattet, különben még azt hiszik, hogy nem érdekel, ha a barátnőm más pasikat csókolgat.

 - Teljesen igazad van. Nem lett volna más választásod – adtam alá a lovat.

 - Hol vagy? – váltott hirtelen témát Nik.

 - Az ágyamon – mondtam érzéki hangon, és az alsó ajkamba haraptam. Elképzeltem, hogy milyen lenne, ha itt lenne velem, amitől rögtön átjárta a testemet a bizsergés.

 - Tudod, mit csinálnék, ha ott lennék most? – kérdezte mély hangon, amit mindig csak akkor szokott használni, amikor el akart csábítani. Nem mintha szüksége lett volna rá, de talán így még szexisebb lett a hangja, mint általában.

 - Kérlek, avass be – búgtam, miközben még jobban kényelembe helyeztem magam, és azonnal ellazultam.

 - Először addig csókolnám a szádat, amíg duzzadt nem lesz, aztán lassan elkezdenék a nyakadon lefelé haladni, minden egyes pontját felfedezve – mondta, én pedig lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy Nik ott van mellettem, és nem csak mondja, hogy mit csinálna velem, hanem tényleg csinálja is.

Hirtelen a csengő hangja hasított bele a levegőbe, én pedig hangosan felnyögtem.

 - Szavad ne feledd – mondtam, és lassan felültem az ágyra. Semmi kedvem nem volt kinyitni az ajtót, de valószínűleg anyu volt, mert még reggel láttam, hogy itthon felejtette a kulcsait, és így nem tudott bejönni. – Csengettek.

 - Hagyjad – vágta rá Nik, én pedig felnevettem.

 - Nem lehet. Szerintem anya az, és nem hagyhatom, hogy kint álljon az ajtó előtt – ellenkeztem, de Nik nem adta fel.

 - Nincs anyukádnak is kulcsa?

 - Itthon hagyta.

 - Szóval akkor beengedet anyukádat, hogy utána visszamenjél a szobádba, és telefon szexelj a barátoddal? – foglalta össze gúnyosan Nik, miközben az ajtó felé tartottam.

 - Hé! – kiáltottam el magam, de magamban azért el kellett ismernem, hogy volt abban valami, amit mondott. – Majd… becsukom az ajtót.

 - Hihetetlen vagy, ugye tudsz róla? – nevetett fel Nik, én pedig elmosolyodtam.

 - Pont ezért imádsz – vágtam rá azonnal, majd kinyitottam az ajtót, és meglepetten láttam, hogy nem anya volt az, aki velem szemben állt.

 - Szükségem van a segítségedre – mondta Damon minden bevezető nélkül, majd választ se várva, szó nélkül bejött a házba.

 - Majd visszahívlak – mondtam végül a telefonba, miközben becsuktam az ajtót,mert nem úgy tűnt, mintha csak egy kalapácsot akart volna kölcsönkérni.