Don't Let Me Go Just Yet - VI. fejezet

Hali!:)

És végre itt van az új fejezet:) Ahogy már korábban is ígértem, végre megjött az a Delena rész, amiről beszéltem. Remélem örültök ennek a fejleménynek:)

Egyébként akit érdekel, a jobb oldalra kitettem a történet rövid leírását, amiben egy kisebb spoiler is van, kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok, mi fog történni. Csak annyit mondok vele kapcsolatba, hogy Nirvi, Sleepy, semmi köze sincs a dologhoz egy zongoránakxD

Jó szórakozást a fejezethez, és lécci írjatok komit, ha elolvastátok:)

Don't Let Me Go Just Yet - VI. fejezet

 - Kérlek mond, hogy Elenának nem volt igaza – motyogtam magamnak, ahogy bementem utána a nappaliba. Első ránézésre idegesnek tűnt, de nem tudtam eldönteni, hogy miért lehetett. Átfutott az agyamon, hogy talán pont azért, mert ha tényleg Elena elméletének van igaza, akkor legalább egy pofonra tőlem is számíthat, de azonnal ki is vertem a fejemből. Damon szerette Elenát. Nem szakítana hirtelen vele. Aztán eszembe jutott Nik, és hogy előző nyáron ő is úgy tűnt el, hogy igazából nem akart, és abban a pillanatban elhatároztam, hogy ha ez a helyzet, akkor akárhogyan, de kiverem még csak a gondolatát is Damon fejéből.

 - Kérlek mond, hogy nem azért jöttél, hogy ahhoz kérj segítséget, hogy hogyan is szakíts Elenával, mert rájöttél, hogy hibát követtél el – hadartam el egy levegővel, hihetetlen gyorsasággal, mert biztosra akartam menni, hogy ez még csak az eszébe sem jutott. Damon döbbenten nézett rám egy pillanatra, mintha nem értette volna, hogy mit kérdezek; vagy azt, hogy egyáltalán miért fordult meg ilyen a fejemben.

 - Nem, persze, hogy nem – rázta meg a fejét, és összevont szemöldökkel fürkészett. – Miért? – kérdezte, és az, hogy nem szóltam semmit, megadta neki a választ. – Elena… Ezt gondolja Elena? Hogy szakítani akarok vele?

 - Valami… ilyesmi – túrtam bele a hajamba, és legalább az miatt megnyugodtam, hogy nem kell majd Elena összetört szívével foglalkoznom. Elég lesz a sajátom is… Nem, erre még csak gondolni sem szabad. Minden rendben lesz, amikor elmondom Niknek, és pont. Most pedig lehet törődni Damonnel – aki időközben mondott valamit, csak el voltam foglalva a saját gondolataimmal, és nem értettem, hogy pontosan mit. Már éppen nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem, mit is mondott, amikor idegesen megismételte a kérdést.

 - Mégis miért hiszi ezt Elena?

 - Furán viselkedsz.

 - Mi van? – kérdezett vissza ingerülten, én pedig védekezőn felemeltem a kezem.

 - Én csak azt ismétlen, amit Elena mondott – magyaráztam, és Damonnak nem kellett kinyitnia a száját, hogy tudjam, azt akarja tudni, hogy pontosan mit mondott Elena. – Csak annyit mondott, hogy folyamatosan bámulod, amikor azt hiszed, hogy nem látja, és hogy furán viselkedsz. Ő sem tudta megmagyarázni, hogy hogyan, vagy hogy mi volt annyira furcsa benne, csak érezte, hogy másképp viselkedsz, és kicsit megijedt. De nem akarsz vele szakítani, szóval nincs semmi gáz.

 - Igen, nincs semmi gáz – nyugodott kicsit meg Damon, én pedig várakozón figyeltem. Körbenézett a szobában, mintha mindent tüzetesen megfigyelt volna, közbe pedig kereste a megfelelő szavakat, hogy hogyan fejezze ki magát. Vagy csak azon gondolkozott, tényleg jó ötlet volt-e pont hozzám fordulni, nem tudom.

 - Damon, elmondanád végre miért jöttél? – kérdetem, miközben összefontam a kezemet a mellkasom előtt. – Nekem is van dolgom, és…

 - Meg fogom kérni Elena kezét – vágott közbe, és lepett meg hirtelen a tervével. Bár talán a sokkolt szó jobban illett a helyzethez. Ez annyira váratlanul ért, mintha Nik hirtelen beállítana, és azt mondaná, hogy három gyereket szeretne, de azonnal. Igen, lehet, hogy Nik volt a baba ellenes, de amikor megismerkedtünk elmondta, hogy csak azért élt ilyen Casanova életet, mert minden lány, akivel összejött, vagy csak a pénzét akarta, vagy pedig csak egy menetre kellett. De Damon nem ilyen volt. Ő élvezte ezt, és éppen ezért volt már az is meglepő, hogy amikor megismerkedtek Elenával, képes volt egyáltalán egy normális kapcsolatra. Most pedig ott állt előtte, és éppen arra készült, hogy megkérje Elena kezét. Hogy megkérje Elena kezét.

Megkéri Elena kezét.

Ez az egy mondat visszhangzott a fejembe, és amikor már sokadszorra ismétlődött, végre sikerült felfognom. Damon meg fogja kérni Elena kezét. És ebben a pillanatban felsikítottam, a szám elé kaptam a kezem, és mint egy őrült, vigyorogni kezdtem (habár ebből Damon semmit sem látott, mivel ugye a kezem a szám előtt volt). Egy lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és a nyakába vetettem magamat, de úgy, mintha Elena már régen igent mondott volna rá. Damon először értetlenül állt, mint a cölöp, majd egy óvatos mozdulattal ő is megölelt, de egyértelműen érződött rajta, hogy nem tudja, pontosan mit kellene csinálnia. Valószínűleg a menyasszonyának a legjobb barátnője még nem ugrott a nyakába.

Mert igen, Elena a menyasszonya volt. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy igent fog mondani Damonnek. Mindennél jobban szerette a férfit, és ez olyan egyértelmű tény volt, mint hogy a Nap minden reggel felkel, este pedig lemegy.

 - Istenem, annyira örülök nektek! – jelentettem ki, amint kiváltam az ölelésből, Damon pedig idegesen a hajába túrt.

 - Még meg sem kértem, Caroline, és te már úgy beszélsz, mintha három nap múlva lenne az esküvő – nevetett fel, én pedig megforgattam a szemem.

 - Csak biztos vagyok benne, hogy igent fog mondani – vontam meg a vállam magyarázatként.

 - Annak én csak örülni tudom – vigyorodott el Damon, és én is elmosolyodtam.

 - Nyugi, igent fog mondani – mondtam bíztatóan, majd eszembe jutott, hogy Damon első mondata az volt, hogy szüksége van a segítségemre, szóval kíváncsian kérdeztem: - Mit tervezel?

 - Igazából arra gondoltam, hogy a szülinapján kérném meg. Valami különlegeset szeretnék, és a születésnapja pont jövő héten lesz, ezért arra gondoltam, hogy aznap lepem meg. Gondoltam főzök valamit, aztán kettesben eltöltünk egy romantikus vacsorát, és utána.

 - Biztos, hogy Elenának is tetszeni fog. És hidd el, ki fog ugrani a bőréből, amikor meglátja a gyűrűt, mint ajándékot. És tuti, hogy igent fog mondani – tettem hozzá még csak úgy mellékesen, Damon pedig elvigyorodott. Egyértelműen tetszett neki ez a gondolat. – És az én segítségem miért kell?

 - Először is, mint hogy kiderült, azt hiszi, hogy szakítani akarok vele, szóval jó lenne, ha erről a hülyeségről lebeszélnéd – mondta, én pedig bólintottam, mire folytatta -, és nagyon leköteleznél, ha segítenél a gyűrű kiválasztásában. Ha én mennék egyedül, biztos, hogy sikerülne a legcsicsásabbat választanom, vagy csak szimplán olyat, ami nem tetszik neki, és azért te jobban ismered az ékszerek területén az ízlését, mint én.

 - Biztos vagyok benne, hogy akármit vennél, tetszene neki – mondtam, de amikor megláttam az arcát, még gyorsan hozzátettem -, de örömmel segítek. A holnap délutánhoz mit szólsz? – vetettem fel az időpontot. – Elena azt mondta, hogy Jeremy-vel, Jennával és Alaric-kal fognak elmenni valahová, és addig nem lenne feltűnő, ha csak úgy eltűnnél.

 - Nekem megfelel – vonta meg a vállát, majd elindult kifelé a házból, de az ajtóban megtorpant, és visszanézett. – Meddig maradsz? – kérdezte.

 - Eredetileg a hét végéig terveztem, de most, hogy tudom, hogy megkéred a kezét Elenának, a szülinapjáig mindenképpen maradok – feleltem, majd elvigyorodtam. – Muszáj látnom, hogyan reagál a lánykérésedre.

 - A kettesben elköltött romantikus vacsorának melyik részét nem érted? – szökött fel magamra a szemöldöke, én pedig felnevettem.

 - Nem úgy értettem, hogy pont azt, ahogy megkéred, bár azt is szívesen megnézném, nem mondom. Arra értettem, hogy utána Elena biztos el fogja mesélni, és nem telefonon akarom, hogy elmondja. Az úgy nem az igazi.

Damon csak bólintott.

 - Köszönöm – mondta, én pedig elmosolyodtam.

 - Ugyan, semmiség – legyintettem, és Damon megfordult, hogy elmenjen, de miután kilépett az ajtón, ismét visszafordult.

 - Ugye nem kell, hogy megkérjelek rá, hogy ez maradjon kettőnk között, igaz?

 - Dehogy kell! – vágtam rá azonnal. – Cipzár van a számon – húztam el a kezem a szám előtt, mintha csak cipzárt húztam volna be, hogy ezzel nyomatékosítsam a szavaimat. – Tőlem nem fogja senki sem megtudni, főleg nem Elena.

 - Kösz – mondta, majd végre elköszön, és elment.

Miután becsuktam mögötte a bejárati ajtót, a kezem azonnal a zsebembe csúszott, és miközben a szobámba siettem, elővettem a telefonomat. Amikor ledőltem az ágyra, már kicsengett a vonal.

 - Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Nik azonnal, amint felvette, én pedig elvigyorodtam. Miközben Damonnel beszéltem, teljesen elfelejtettem, hogy a lehető legrövidebbre fogjam a beszélgetést, mert Nik vár rám, de most újra eszembe jutott, hogy Damon mit is szakított félbe, és a hátamra fordulva kényelembe helyeztem magamat.

 - Damonnel kellett egy-két dolgot megbeszélnem – próbáltam olyan nyugodtnak, és hétköznapinak hangzani, amennyire csak lehetett, de úgy tűnik, nem sikerült, mert a következő mondata Niknek csak ennyi volt:

 - Mi történt?

 - Honnét tudod, hogy történt valami? – kérdeztem vissza meglepetten.

 - Izgatott vagy. És mielőtt megkérdeznéd, hogy ez honnét tudom, mert a hangod valamivel magasabb lesz, amikor izgatott vagy, és most is magasabb, vagyis történnie kellett valaminek ahol, hogy izgatott legyél – magyarázta, és újra meglepett azzal, hogy mennyire ismer, és ismét rájöttem, mennyire is szeretem.

 - Honnét tudod, hogy nem éppen az miatt vagyok izgatott, hogy folytassuk azt, amit Damon félbeszakított? – kötözködtem, pedig nagyon is igaza volt. De ezt mégsem vallhattam be rögtön.

 - Bármennyire is hízelgő ez, amikor szexet akarsz – akár telefonosat, akár rendeset -, a hangod nem magasabb lesz, hanem mélyebb. Kissé rekedtes. Szóval azt ki kellett zárnom, és félre kellett tennem a kettétört szívem, ami annak köszönhető, hogy nem az a mély, rekedtes hang szólt bele a telefonba.

 - Idióta vagy – nevettem fel, majd megforgattam a szeme.

 - Szóval… mi történt? – kérdezte újra.

 - Damon meg fogja kérni Elena kezét – válaszoltam őrülten vigyorogva, mintha csak meg sem ígértem volna Damonnek, hogy senkinek sem mondom el.

 - Igen. Istenem, biztos, hogy gyönyörű esküvőjük lesz. Alig várom már, hogy táncolhassak rajta veled – szaladt ki a számon, mielőtt még végiggondolhattam volna, hogy mit mondtam, de Nik csak felnevetett.

 - Damon nem még csak tervezi a lánykérést?

 - De.

 - Akkor honnét veszed, hogy Elena igent is mond.

 - Mert… - kezdtem volna, és már a nyelvemen volt, hogy mert Elena éppen annyira szereti Damont, amennyire én téged, de végül valahogy, nem tudom, hogy, sikerült visszafognom a nyelvemet. Valószínűleg nem lett volna okos dolog egy olyan bombát ledobni – méghozzá telefonon! -, hogy ha megkérné a kezemet, igent mondanék rá. Pedig megtenném, gondolkozás nélkül. De nem ez volt a lényeg. Ezért nyeltem egyet, és befejeztem az elkezdett mondatot. – Mert Elena hihetetlenül szereti Damont, és vele akarja leélni az életét.

 - Szóval tánc az esküvőn? – váltott témát Nik, én pedig elmosolyodtam.

 - Igen. Legalább egy. De többe sem fogok belehalni.

 - És mi van a mocskos esküvői szex-szel? – kérdezte, én pedig felnevettem. Hát persze, hogy erre megy ki a játék.

 - Mire gondolsz?

 - Esküvőkön mindig van legalább egy pár, aki nem bír magával. Örömmel felvállalom ezt a pozíciót, ha te is benne vagy.

 - Az meghiszem – nevettem fel, és le mertem volna fogadni, hogy a telefon másik végén az a lemoshatatlan vigyor most is ott volt az arcán. - Tudod – kezdtem elnyújtva ezt az egy szót, mert már csak a mocskos esküvői szex felemlegetésére is újra eszembe jutott, hol hagytuk félbe a beszélgetést, és éreztem, ahogy a gerincemen végigfut a bizsergés. – Elfelejtettem, miről is beszéltünk, amikor félbeszakítottak. Nem emlékeztetnél rá, miről is volt szó? – búgtam a telefonba.

 - Ha jól emlékszem éppen ott tartottunk, hogy te az ágyon vagy, én pedig elmondom, hogy mit tennék veled, ha ott lennék – válaszolta elmélyülő hangon.

 - Igen? És mi lenne az? – kérdeztem érzékien, és élvezettel merültem bele a szavaiba.